DC Universe

Író: Judd Winick

Rendező: Brandon Vietti

Zeneszerző: Christopher Drake

Animáció: Answer Studio


A második Robin, Jason Todd a Joker ámokfutásának áldozatául esik, és Batman már nem tudja megmenteni. Évekkel később Gotham utcáin feltűnik a Red Hood névre hallgató bűnöző, aki úgy akar rendet tartani, hogy átveszi az irányítást a bűnszervezetek felett. Ehhez azonban végeznie kell Black Mask-kel, az alvilág vezérével, valamint Batmannel is, aki Nightwing segítségével próbálja megfejteni, ki lapul a vörös álarc mögött.  















Előrebocsátom, hogy az azonos címre hallgató eredeti képregény-ciklust nem olvastam, így viszont könnyebb a filmet önmagában vizsgálni. Azt kell mondanom, hogy a végeredmény meglepően jó lett. No, de mindent sorjában.

Winick ügyesen bírkózik meg az akadályokkal, és ügyesen építi fel a történetet is - hozzáteszem, nem tudom mennyiben követi a képregény cselekményét. Mindenesetre az becsülendő, hogy felesleges időhúzó akciók nem nagyon vannak benne, talán csak a robotemberrel folytatott küzdelmet éreztem kicsit feleslegesnek és logikátlannak. Black Mask amúgy roppant agresszív és kegyetlen karaktere ebben a filmben kimerül a saját embereinek csapkodásában, aminél jóval többet várnánk tőle, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Red Hood többszörösen is összetett karakter lett, több motivációval, ami bonyolultabbá is teszi, amit viszont szerencsére az író nem csűrt-csavart, és nem ment olyan pszichológiai mélységekbe, melyek már zavaróak lettek volna. Batman olyan, amilyennek lennie kell: érzelmekkel teli ám így is racionális nyomozó. Joker az egyetlen, aki olyan király szövegeket kapott, hogy öröm hallani, és olyan jól jön ki egy-egy szituációból, hogy a néző is azt mondja: "Igen! Ezt akarom látni Jokertől!"

Brandon Vietti egyetlen dolgot szúrt el csupán a filmben: az emberek sebezhetőségét. Az első jelenetben - ahol Joker megöli Robint - valahogy az az érzése a nézőnek, hogy ez a kölyök nem tud megsérülni. Persze, vércsík az van a szája szélén, meg kicsit imbolyog is, sőt az arcán elrepedt a maszk is, na de kérem: ha valakit egy feszítővassal ütögetnek, nehogymár gyöngyfehér fogsorral mosolyogjon vissza a gonoszra. Ráadásul ezt a jelenetet olyan drámaira meg lehetett volna csinálni... A másik jelenet, ami kiveri a biztosítékot, az Batman és Red Hood végső bunyója, amiben törik a mosdókagylótól kezdve a fürdőkád, miközben Red Hood-nak semmi baja. Én nem tudom miből vannak amerikában az ilyen berendezések, de ha kerámiából, hát Isten őrizzen bárkit is, hogy lekövesse a látottakat. Ezektől függetlenül Vietti rendes munkát végzett, és az ember csak kapkodja a fejét az egyes jelenetek ügyes megoldásainál.

A színészek játéka nagyon tetszetős. Bruce Greenwood (Batman) nagyon jól hozza a karaktert, és a film során nincs az az érzés a nézőben, hogy "Miért nem Conroy?" Jensen Ackles átlagos figurát farag Red Hoodból, semmi extra nem jön át a játékából, bár el kell ismernem, maga a karakter is ezt követeli meg. Wade Williams (Black Mask) nem az egyértelmű választás az alvilág vezérének szerepére, de meg kell hagyni, ez a szokatlan párosítás mégis működik annyira, amennyire kell. John DiMaggio (Joker) játéka megoszthatja a közönséget, mert jóval kevesebb ripacskodást és visszafogottabb nevetéseket hoz, ám annál őrültebb és kiszámíthatatlanabb karaktert formál a bohócból. Ezzel ugyan megoszthatja a rajongókat, ugyanakkor egyértelmű, hogy ehhez a filmhez ilyen mellék/főgonoszra van szükség.

Drake zenéje nem megszokott Batman-zene, viszont kellően borongós, ami jól illik a látványvilághoz is. Nem emlékezetes muzsika, de nagyon jó alapot ad a filmnek.

Az Answer Studio meglepően szép munkát végzett. Az elvárhatónál is többet hozott, mert nem csak a karakterekkel bántak nagyon jól, hanem a hátterek és a mozgások is nagyon szépek lettek. Ráadásul a 3D-s elemek is jól alkalmazkodnak a 2D-s világhoz. Ez  ma már nem olyan nagy szám, de azért érdemes megemlíteni. Egy tapsot megérdemel a figuratervező is, aki olyan Jokert hozott, aki kicsit merít a '92-es rajzfilmsorozatból is, ám itt jóval komolyabban kezelték, mint bármelyik másik rajzfilmben. Hasonlóan tetszetős, hogy keverték az anime és a nyugati rajzfilmek látványvilágát. Mindenképp dicséretes munka elejétől a végéig.

Ahhoz képest, hogy a WB most sorozatban ontja az egészestés rajzfilmeket, ez a sürgés-forgás nem válik kárára a produkciónak. Egy jó sztori talált magának egy jó írót, rendezőt, színészgárdát és nem utolsó sorban egy jó animációs stúdiót. Majdnem hibátlan alkotás, nem sok meglepetéssel, de annál jobb kidolgozással.








 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.