Movie

Író: Akiva Goldsman

Rendező: Joel Schumacher

Zeneszerző: Elliot Goldenthal

Premier: 1997.06.12.



Two-Face és Riddler eltűntetése után újabb hidegvérű (szó szerint) rosszfiú tűnik fel Gotham-ben, aki gyémántrablásra adja a fejét. Mindezt azért teszi, hogy bosszút álljon amiért ilyen fagyos kreatúra vált belőle, valamint, hogy a halálos kórral közdő hibernált feleségét végül megmentse a kaszástól. Eközben egy grínpíszes rosszlány tör a felszínre, hogy Poison Ivy néven halálos csókkal vegyen revansot növényei nevében a gazdagok rétegén, akik elpusztítják a világ zöldebbik részét. Mindehhez hozzátársul a nem annyira okos, mint inkább rettentően erős Bane, aki Ivy szolgálatába állva segít először a nőnek, majd miután ő szövetségre lép Mr. Freeze-zel, a halálos párosnak. Eközben a jófiúk háza táján sincs minden teljesen rendben: a Wayne-házba megérkezik az öreg komornyik unokahuga, aki rájön Bruce és Dick titkára, így igényt tart egy harmadik helyre az elvileg magányos hősök oldalán. Eközben Alfred (a komornyik) ugyanabban a halálos kórban szenved, amiben Freeze felesége.










Amire felesleges szót ejteni, az ez a film. De mégis, valamiért annyira jól esik szidni, hogy az ember nem tudja egy egyszerű "Ez a film egy nagy fos" kijelentéssel minősíteni a stáb munkáját.

Schumacher neve örökre beivódott a filmművészet nagykönyvébe ezzel a filmmel. Igaz, csak az utolsó oldalon foglal helyet, túl a "Zs-kategóriás" mozik listáján. Hát kérem, bármelyik Cynthia Rothrock film élvezetesebb, mint ez hányadék celluloid pazarlás - és ez nem bók a CR filmek felé. A rendezés - egyetlen jelenetet kivéve - nagy rakás ***. Ezen nincs mit vitatni. A Forever-ben látott csillivilli világ itt is visszaköszön, de láthatóan itt már senki nem fogta vissza az öreg rendezőt, aki mindenből gigaannyit használt, mint előző szuperhős mozijában. A jelenetek megkomponálása és túlzásba vitt "ötletessége" (milyen már, hogy Batman cipője jégkorit rejt - aminek segítségével már az első jelenetben hosszas jéghoki meccset vívnak a hősök a rosszfiúk ellen) mind hozzájárultak, hogy élvezhetetlen legyen a film.

A forgatókönyv sem volt nagy eresztés. A sztori túl sok, a karakterekről pedig olyan keveset tud az író, mint maguk a szereplők. Egyszerűen élvezhetetlen párbeszédek vannak benne, amit olyan fordulatok cifráznak, melyeket elég nehéz lehetett megrendezni. Az, hogy Poison Ivy iránt szerelemre gyúl Batman is és Robin is, akár még vicces elképzelés is lehetne, de nehogymár nem lehetett jobb ötlettel előállni ehelyett az erőltetett baromság helyett. Ez is csak arra volt jó, hogy a két hős egymás torkának ugorjon. Ez pedig csak egy példa a sok közül. Jaj...

A színészek közül csak a listát érdemes felsorolni: Michael Gough (Alfred); George Clooney (Batman); Chris O'Donnell (Robin); Uma Thurman (Poison Ivy); Arnold Schwarzenegger (Mr. Freeze); Alicia Silverstone (Batgirl); Jeep Swenson (Bane). Csak egy megjegyzés: mivel négy film alatt atért csak megkedveltük már Alfred karakterét, ezt a mindig mosolygós apafigurát, így át tudjuk érezni Batman fájdalmát, hogy semmit nem tehet haldokló barátjáért. Michael Gough tökéletesen teszi, amit tennie kell, ezért a film egyetlen pozitívuma az ő játéka.

Végül essen szó a zenéről, mely a Batman Forever motívumait viszi tovább, és sajnos ezúttal sem állja meg a helyét túlzottan. Bármennyire is várnánk tőle ezt a teljesítményt, csak egy idegesítő muzsika fog szólni a háttérben. Egyéb szót nem is érdemel.

Azért ezt nem hagyhatom ki:
Ez a film egy nagy fos!




 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.