Rebirth - 2. rész

Batman beyond

Epizód: #2

Író: Alan Burnett & Paul Dini & Stan Berkovitz

Rendező: Curt Geda

Zeneszerző: Michael McCuistion & Lolita Ritmanis

Animáció: Koko Enterprise & Dong Yang Animation



Miután Terry McGinnis és Bruce Wayne felfedezi, hogy Derek Powers egy gyorsan ölő ideggáz kifejleszésére használja a WaynePowers céget, McGinnis úgy dönt, hogy az öreg milliomos beleegyezése nélkül kölcsönveszi a denevérruhát. Bosszúra éhesen önkényes akcióba kezd, minek végkifejleteként Powers saját fegyvere áldozata lesz, Terry pedig elnyeri Bruce Wayne bizalmát, és a ruha használatának jogát.








Amekkora ereje volt Bruce Wayne "Never again" mondatának az első részben, legalább annyira feldobja a nézőt a "Welcome to my world than, McGinnis". Ez a rész majdnem tökéletes.
Ügyesen felépített forgatókönyvvel dolgozik, jók a karakterek, és izgalamas elejétől a végéig. De vegyük szépen sorjában.

Az írók egyik legnagyobb húzása, hogy Terry ellopja a ruhát, nem pedig megkapja, amitől olyan remekbeszabott bonyodalom alakul ki, hogy öröm nézni. Félelmetesen jó karakter lett az öreg Bruce, akit csak a saját dolgai érdekelnek (még mindig) és bizony már nem tündököl Batman ikonikus figurájaként. Tud nagyon szemét módon viselkedni, amitől végre emberivé válik, és a néző szeme láttára fosztja meg magát a hősiesség minden nemes vonásától. A megújult Derek Powers utolsó jelenetbeli feltűnése kicsit felesleges csavar, de szerencsére a további epizódokban erre számtalanszor hivatkoznak az alkotók, így összekötő kapocsként mindenképp helye van a történetben. Bár érezhetően őt szánták Terry nagy ősellenségének, jóval ötlettelenebb és élettelenebb karakter lett, mint Joker volt Bruce számára. Sebaj, ez legyen a legnagyobb gond.
A rendezéssel sincs semmi probléma, sőt, még talán jobb is lett, mint az első részé. Geda láthatóan élvezett eljátszadozni Batman figurájával. Röptette rendesen, kihasználta a ruha adta minden lehetőséget, miközben az ember megéri kapkodni a fejét. Annyira mondjuk nem feszes a tempó, de azért izgalmasra sikeredett ez az epizód is.
A szinkronhangok természetesen jók, sőt, végre Sherman Howard is magára talált Derek Powers szerepében. Egyedül Terry anyja (Teri Garr) idegesítő az utolsó jelenetben, de szerencsére ott sem szólal meg túl sokszor.
A zene eltalált lett, akárcsak az első részben, noha itt nem köszönnek vissza különleges dallamok, de minden ott szól, ahol várja az ember. Amiben viszont mindenképp dicséretet érdemelnek a komponisták, hogy az akciódús részekhez nagyon dinamikus zenét készítettek, ami hozzájárul az izgalom növeléséhez.
Az animációkkal van kicsit több problémám, de szerencsére az első rész színvonalát megtartották, így arról sem érdemes túl sok negatívumot mondani. Egy-két jelenettől eltekintve tényleg remekeltek a stúdiók.

Remek folytatás, remek lezárással, és a felejthető utolsó jelenettel együtt is egy igazán ütős második részt láthatnak a nézők. Arról pedig nem szabad elfelejteni, hogy egy új hős igazán méltó bevezetéséről van ám itt szó. Terry McGinnis-től senki nem vitathatja el, hogy ő az új Batman.








 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.