Batman forever

2010.06.16. 14:50

Movie

Író: Lee Batchler & Janet Scott Batchler & Akiva Goldsman

Rendező: Joel Schumacher

Zeneszerző: Elliot Goldenthal

Premier: 1995.06.09.



Gothamben sok minden változott azóta, hogy Pingvint és bandáját szó szerint kifüstölték a városból. Nem elég, hogy az egykori ügyész, Harvey Dent - miután arca egyik felét savval eltorzították - Two-Face néven vált hírhedt bandavezérré, emellett egy Edward Nygma nevű tudós kifejleszt egy készüléket, ami olvasni tud az emberek gondolatában, és bűnözői karrierjéhez a Riddler nevet választja. Miután Two-Face egy cirkuszi előadáson megöli Dick Grayson családját, Riddler szövetséget köt a gyilkossal, és együtt erednek Batman nyomába. Eközben az árván maradt Grayson-t az identitásválságba került Bruce Wayne veszi pártfogásába, és a fiú Robin néven lesz a sötét lovag társa. A díszes társulatot a pszichológus, Chase Meridian egészíti ki, aki szerelmes lesz Batman-be, majd Bruce Wayne-be, és mindkettővel románcba kezd.









Minden szempontból kicserélődött a csapat az előző részekhez képest, és ez a minőségen is látszik. Sajnos a változtatás nem érintette pozitívan a folytatást, mely a Burton-érához csak Michael Gough (Alfred, a komornyik) és Pat Hingle (Gordon felügyelő) ismételt szerepeltetése miatt kapcsolódik.


A Batman Returns nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s mivel sem Burton, sem Michael Keaton nem volt hajlandó részt venni még egy jelmezbálon, a WB úgy látta a legjobbnak, hogy Joel Schumacher-t bízza meg a harmadik rész rendezésével, és Bruce Wayne szerepét az akkoriban éllovasnak számító Val Kilmerre ruházza át. Elmondható, hogy egyiküknek sem tett jót ez a film.

A filmben talán a forgatókönyv lett a legjobb, bár ilyen esetben az sem nagy dicsőség. Az előző részhez képest ez a film érdekes módon megtalálja az egyensúlyt a szereplők bemutatásában. Egyformán koncentrál mindenkire, és ez a legnagyobb erénye. A magával vívódó Bruce Wayne, aki elveszni látszik két alteregójában, a kettős személyiségével küzdő Two-Face, a tudásra szomjas Riddler, és a bosszúra éhes Robin mind jó alapot szolgáltat egy érdekes sztori megírásához. Az ötletek bámulatosan jók, csak sajnos a megírt jelenetek és párbeszédek ezt nehezen adják vissza. Mindenből veszít valamennyit a film, főleg a kivágott jelenetek miatt, de ezt inkább a rendezés számlájára írjuk.

Joel Schumacher. Bár a "forever" még nem tépázta meg a hírnevét, sőt, majdhogynem vállalható lett a produkció is, de az irányváltás annyira éles lett az előző részekhez képest, hogy bárki megjósolhatta volna, hová vezet az új út. Akárhogyis, az egyértelmű, hogy Schumacher gyorsan visszasüllyesztette a Batman mítoszt a sötét tónusból a '60-as évek giccsparádés csilli-villi szintjére. Lássuk csak: szerintem nincs több olyan film, ahol ennyi lámpa világított volna bele a kameraman szemébe. Az, hogy a rendező ragaszkodott a rengeteg neonfelirathoz és a '80-as évek ízléstelenségét felidéző helyszínekhez, díszletekhez félrevezeti az embert, mert inkább igénytelennek tartja a rendezőt, pedig neki nem ez volt a szándéka. Álljon itt Schumacher védelmére: ő csak fiatalítani, vidámítani akarta a környezetet (a stúdió nyomására). Az más kérdés, hogy ez cseppet sem sikerült neki, inkább csak nevetségessé tette a filmjét.
A batmobiltól a jelmezekig megannyi dolgot fel lehet még sorolni, ami nagyon-nagyon gázak lettek, és ez a tervezők számlájára legalább annyira írható, mint a rendezőére.

A színészek közül Val Kilmer mellett olyan nagy nevek tűnnek fel, mint Tommy Lee Jones, Jim Carrey, Nicole Kidman, valamint az akkor még reménységnek tűnő Chris O'Donnell. Sajnos ez a film sem tudta levetkőzni a "képregényfilm, nem kell komolyan venni" hozzáállást a színészeknek és a rendezőnek köszönhetően, így pedig a ripacskodók közül egyedül Nicole Kidman az, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt, bár az is lehet, hogy velem is csak az amúgy fürtös szépségből kreált egyeneshajú szőke démonasszony látványa mondatja ezt, de kit érdekel. Ezt a filmet tényleg csak miatta érdemes megnézni. Val Kilmer még igyekszik azért valamennyire megbírkózni a szereppel, de ez bárki számára képtelenség lett volna.

Elliot Goldenthal eredendően szakított Danny Elfman témájával, és Schumacher új irányához merőben más dallamvilágot hozott a sorozatba. Ha elfelejtjük, hogy volt már jobb is előtte, azért ez egy nagyon sikeredett főzene lett, ami nagyon jól alkalmazkodik a filmhez is. Azért azt el kell ismerni, hogy hosszú távon már idegesítő.

Rosszabb alkotás lett, mint az előző részek, de azért még nem a vészesen pocsék kategóriából. Ráadásul mostanában inkább van kedvem ezt nézni, mint az előzőeket. Biztos bennem van a hiba.





 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.