Riot-act

2010.04.11. 12:16


The Batman adventures

Füzetszám: #4-5

Író: Martin Pasko (4), Kelley Puckett (5)

Rajzoló: Brad Rader

Kihúzó: Rick Burchett

Színek: Rick Taylor

Borító: Ty Templeton (4), Mike Parobeck (5)



Sztori:

Gotham városában eluralkodik a káosz, miután a lakosok azzal találják szembe magukat, hogy nem tudnak olvasni. Az analfabétizmust a rettegés örök ura, Scarecrow indítja útjára, aki televíziókba ültetett készülékével terjeszti a "betegséget". Batman és Robin együtt szállnak szembe az ismeretlen tettesekkel. A baj azonban tetéződik, amikor Robin is elveszíti olvasási képességét.

Forgatókönyv:
Egy kétrészes sztoriról van szó, melyben a titkolózás ellenére az olvasó azonnal tudja, ki áll az események hátterében, így a főgonosz állandó árnyékba helyezése és az első rész végi óriáspanel leleplező szándéka teljesen feleslegessé válik. Ráadásul nem is hat akkora erővel, bár láthatóan ez volt az író szándéka. Azt azonban mindenképp el kell ismerni, hogy az első rész felvezetése nagyon jó. Az analfabétizmusban szenvedő város pillanatok alatti lezüllése észrevehető, hiszen a sztori szerint az emberek nem csak a betűket nem ismerik fel, de valahogy az összes egyezményes jelet elfelejtik. Ez pedig tálcán kínálja a forgalmi balesetek egész hadát. Jó ötlet, bár érzésem szerint erre a plusz képességvesztésre azért volt szükség, hogy valahogy megmagyarázzák az író "minélnagyobbkatasztrófát" szándékát. Ettől a kis apróságtól eltekintve az első rész mindenképp ügyes felvezetés. Az azonban érezhető volt, hogy a második részben szükség van újabb bonyodalomra, hiszen egy füzet, ami arról szól, hogy elkapják Scarecrow-t nem túl érdekfeszítő. Ezért is érezhető, hogy ebben a részben már nem a főgonoszon van a hangsúly, hanem a dinamikus pároson. Természetesen dr. Crane karaktere sem marad parlagon, itt ugyanis végre megismerhetjük az indítékait. Az pedig, hogy az egyik rosszfiú egy családi tragédia után belátja, hogy rossz úton jár, szintén dicséretes és nagyon komoly fordulat. Ez az egyetlen motívum, ami miatt nem marad teljesen bagatell a kétrészes történet.

Rajz:

Brad Rader nem a legjobb rajzoló. Valamiért az ő figurái elütnek a rajzfilmsorozat karaktereitől, pedig alapvetően követi az ottani figuraterveket. A mozgásuk is roppant töredezett, szembetűnően görcsös. Ráadásul nagyon ügyetlenül bánik a panelekkel is. Nem feltétlenül az oldalfelosztásban van a hiba, hanem a keretek kitöltésével. Mindehhez pedig hozzátársul egy olyan maszatolós megoldású árnyékolási technika, ami nagyon távol áll a sorozatban megszokottaktól.
A színezés pedig mintha csak áldozatául esne Rader munkásságának. Érezhető, hogy Taylor mindent kihozott az alapanyagból, amit csak lehetett, bár a színválasztásai még mindig nagyon unalmasak. Lehet, hogy valaki szerelmes a barna és a vörös különböző árnyalataiba, és ezekkel tölti meg többnyire a képkockákat, ám egy idő után ez nagyon idegesítővé és legfőképp érdektelenné teszik a képeket.

Egy érdekes ötlet, mely a grafikai kidolgozása miatt nem tudja beváltani a hozzá fűzott reményeket.





 
A képregény magyar-elektronikus (honosított) változata elolvasható ITT!


 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.