The way of all flesh

Superman: the animated series

Epizód: #6

Író: Stan Berkowitz

Rendező: Kenji Hachizaki

Zeneszerző: Lolita Ritmanis

Animáció: TMS-Kyokuichi



A terrorista John Corben halálos betegséggel küzd, ezért Lex Luthorhoz fordul segítségért, aki egy cyborg-ot csinál belőle, aki új képességeivel Superman ellen indul, hogy bosszút álljon rajta. Ráadásul teste egy szép nagy darab kryptonitot tartalmaz, amivel minden esélye megvan, hogy tervét valóra váltsa. Időközben azonban kiderül, hogy nem is volt olyan véletlen az ő halálos betegsége...









Ez az epizód rendben is lenne, ha csak a sztoriját nézzük. Sajnos azonban rengeteg összetevőn múlik, hogy mitől lesz emlékezetes egy-egy rész. Lássuk, ez mitől nem lett az.

A 2-3. epizódokban elfogott Corben visszatérése borítékolható volt, és a kérdés inkább metallo eredettörténetére vonatkozott: vajon sikerül-e egy remekbeszabott történetet kerekíteni az egyik legnagyobb főgonosz első feltűnése köré. Az igazat megvallva Metallo átalakulása megérdemelt volna két részt, mert így túlságosan kapkodós lett az epizód. Mintha csak gyorsan túl akartak volna lenni az egészen. Ez a sietség mindenben meglátszik: a forgatókönyvben, a zenében, a rendezésben és az animációkban is.
Habár a forgatókönyv mindent bemutat amit kell, és egészen jó színvonalon teszi ezt (főként a cliffhanger-rel zárás tetszik benne), de sajnos az említett "bele kell sűríteni mindent 22 percbe" nyomás miatt az egész csak lótás-futás. Nincs idő kibontani a karaktereket, mindenki csak ikonként jelenik meg. Egyetlen pozitívum, hogy a főszereplő nem Superman, hanem Metallo lett.
A rendezés is hagy némi kívánnivalót maga után, de alapvetően talán ez a legjobb az egész epizódban. A már említett cliffhanger megoldása pedig külön dicséretet érdemel.
A színészek játéka olyan, mint máskor: magas színvonalú. Talán éppen csak Dana Delaney (Lois Lane) halványul el a többiek mellett, de őt sem bánthatjuk, hisz alig-alig kerül szerepbe ebben a részben.
A zene átlagos, mondhatni középszerű. Nincs benne emlékezetes momentum, amivel megemelné bárhol is az adrenalinszintet, bár ez az egész epizódra igaz. Emiatt talán nem is lehet hibáztatni Ritmanis-t.
Az animációs stúdió teljesítménye viszont (előző munkáikhoz képest) egyenesen gyalázatos. Ettől a cégtől sokkal többet várna el az ember, mert a mozgások, a karakterek mimikái mind-mind saját színvonaluk alatt van. Siettek az epizóddal, és ez a kapkodás meg is látszik. Az egyetlen pozitívum a gyönyörű és erőteljes robbanások, amivel a TMS bárkit levesz a lábáról. Engem is.

Egy jó sztori lehetőségét a kapkodás vágja gallyra, de azért így is bőven a "nézhető" és az "érdekes" szintek fölött van. Már csak Metallo eredete és története miatt sem érdemes kihagyni.







 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.